2 Corinthians 1
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, és Timóteus testvér, Isten egyházának, mely Korintusban van, az összes szentekkel együtt, kik egész Achájában vannak.
2 Kegyelem nektek és békeség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
3 Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene,
4 ki vigasztal minket minden viszontagságunkban, hogy mi is vigasztalhassuk azokat, kik mindenféle szorongatásban vannak, azon bátorítással, mellyel Isten mimagunkat is bátorít.
5 Mert amint bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, úgy bővelkedünk Krisztus által a vigasztálasban is.
6 De akár szenvedünk, a ti intéstekre és üdvösségtekre, akár vigasztalódunk, a ti vigasztalástokra, akár buzdíttatunk, a ti buzditástokra és üdvösségtekre szolgál, mely ugyanazon szenvedéseknek békés elviselésére képesít, a melyeket mi is viselünk,
7 hogy belétek helyezett reménységünk erős legyen, miután tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy lesztek a vigasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk, testvérek, hogy ne tudjatok a mi szorongatásunkról, mely Ázsiában történt, mert túlságosan meg lettünk terhelve erőnk fölött ugyannyira, hogy az életet is meguntuk.
9 De mi magunk mondottuk ki önmagunk fölött a halálos Ítéletet, hogy ne bízzunk önmagunkban, hanem Istenben, ki a halottakat feltámasztja;
10 ki annyi veszedelemből kimentett és kiment minket; kiben bízunk, hogy ezután is ki fog menteni,
11 ha ti is segítségünkre lesztek az értünk való imádságban, hogy az ajándékért, melyben sokak javára részesültünk, sokan hálát adjanak értünk.
12 Mert a mi dicsőségünk lelkiismeretünknek abbeli tanúságában áll, hogy szivünk egyszerűségében és Isten előtt őszinteségben, s nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmében jártunk e világban, kiváltképen pedig tinálatok.
13 Mert nem irunk nektek egyebet, mint amit olvastatok és megértettetek. Sőt reménylem, hogy mindvégig megértitek,
14 amint részben minket is ismertek, hogy dicsőségtekre válunk, valamint ti is nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus napján.
15 És ezzel a bizalommal akartam már azelőtt hozzátok menni, hogy második kegyelemben is részesüljetek;
16 és tőletek átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kisérjetek Judeába.
17 S vajjon midőn ezt akartam, könnyelműen jártam el? Vagy amit gondolok, test szerint gondolom, úgy hogy nálam az \igen\ és \nem\ mindegy?
18 Isten a tanunk, hogy hozzátok intézett beszédünkben nincs \igen\ és \nem\.
19 Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, kit mi nektek hirdettünk, én és Szilvánus és Timóteus, nem volt majd \igen\ majd \nem\, hanem \igen\ volt őbenne.
20 Mert ahány ígérete Istennek csak van, őbenne mind \igen\; azért mondunk szintén ő általa Amen-t Istennek a mi dicsőségünkre.
21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít, ugyanaz, aki minket fölkent: az Isten,
22 aki meg is jelölt bennünket és megadta a Lélek zálogát a mi szíveinkben.
23 Én pedig Istent hívom bizonyságul lelkem mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem újra Korintusba;
24 nem mintha a ti hiteteken uralkodni akarnánk, hanem hogy örömeteknek előmozdítói legyünk; mert a hitben erősen álltok.